Budapesti hangversenyek adatbázisa (folyamatosan bővítve)

Leírási szabályzat

Általános szabályok:

– A forrásadatok pontos rögzítésére, a műsorszámok lehetőleg teljes, kurrens adatolására törekszünk
– Az adatokat alapvetően magyarul, a mai helyesírás szerint írjuk; megtartjuk az eredeti nyelvet a 20. századi művek esetében, amelyeknél a címválasztás a mű gondolatiságával szoros kapcsolatban áll, továbbá azon korábbi időszakokból származó kompozícióknál, amelyeknek címét a magyar szakirodalom is eredeti nyelven használja
– Idegen nyelvek közül a következőket használjuk: angol, német, francia, olasz, latin, spanyol
– Ha egy zenemű pontosan azonosítható, az adatsor írásmódja a következő: Műcím, hangnem, opusszám, műjegyzékszám, „ragadványnév”
– Az adatokat a lehető legfrissebb műjegyzékek alapján adjuk meg: elsődleges forrásunk a Grove-lexikon, magyar szerzőknél a Mágus Kiadónál megjelent Magyar Zeneszerzők sorozat, illetve a BMC műjegyzékei. További hasznos online műjegyzékek: 

Bartók Béla műveinek jegyzéke a Bartók Archívum honlapján
Hubay Jenő műveinek jegyzéke a Hubay Társaság honlapján
Lajtha László műveinek jegyzéke a Hagyományok Háza honlapján

– Minden adatot vesszővel és szóközzel választunk el egymástól, a rövidítést jelző pont után is mindig szóköz van (kivéve a Hoboken-szám esetében, pl. Hob.I:11); jegyzékszámok után nincs pont (kivéve sorszámok után, pl. kötet-szám: Préludes 1.)
– Műjegyzék-számot a következő szerzőknél adunk meg: Buxtehude (BuxWV 111), Purcell (Z. 111), Schütz (SWV 111) Johann Sebastian Bach (BWV 111), Vivaldi (RV 111), Händel (HWV 111), Telemann (TWV I:1), Haydn (Hob.I:1), Wolfgang Amadeus Mozart (K. 111), Schubert (D. 111), Liszt (LW A111), Bartók (BB 111)
– Mivel az adatbázisban egyelőre nem minden műcím szerepel egységes írásmóddal, az összetett címeknél érdemes előbb egy konkrét adatot (pl. műjegyzékszámot) beírni, és ez alapján kikeresni a helyes alakot
– Hiányos, bizonytalan forráshelyzet esetén pontosan jelöljük a hiányokat, általában a „megjegyzés” rovatban; ha a szerző neve vagy a mű címe hiányzik, a megfelelő rovatokat üresen hagyjuk (nem használjuk az „ismeretlen szerző”, „ismeretlen mű” kifejezéseket)
– A hiányos, vagy csak részlegesen ismert műsorú koncerteket a „Hiányos koncertprogram” nevű táblázatba is kigyűjtjük

Koncertadatok kitöltése

Dátum, kezdési időpont: formátuma 1900.01.01., illetve 19:00; ha valamelyik adat nem ismert vagy bizonytalan, a „00” jelzést használjuk (pl. 1938.00.00.)
Koncert címe: lehetőleg megtartjuk az eredeti írásmódot, neveket, helyesírást nem javítunk; ha a katalóguscédulán, táblázatban rövidítések vannak, megpróbáljuk feloldani őket
– Hosszú cím esetén lehet rövidítést alkalmazni, vagy a cím egy részét a megjegyzés rovat(ok)ba írni
– Ha a forrás az előadó neve után zárójelben megadja az illető nemzetiségét is, azt beírjuk, máshol nem; ha ugyanígy jelöli a hangszert is, ezt nem kötelező beírni
– Ha a forrás nem ad meg címet, de megítélésünk szerint a kutatót ez segítheti a munkájában, zárójelbe tesszük a koncert általunk jelzett címét (pl. Jan Kubelik hegedűestje)
Jelleg: a következő lehetőségeket használjuk: 
– zenekari – versenyművek esetén is
– oratórium – minden zenekart, kórust és szólistákat foglalkoztató műsor esetében
– énekkari
– kamara
– szóló – szólóest jellegű hangszeres műsor jelölésére; akkor is ezt használjuk, ha a koncert fő műsorszámaiként szereplő szólóművek mellett kamaraművek, esetleg vokális művek is elhangzanak
– dalest 
– áriaest
– ária- és dalest
– vegyes – a vegyes jellegű, továbbá a nehezen kategorizálható műsoroknál is

Helyszín: a leggyakoribb helyszíneket egységesített formában írjuk, rövidítések nélkül (pl. Zeneakadémia, Pesti Vigadó stb.)
– ritkábban előforduló, nem közismert helyszíneknél azt írunk, amit megad a forrás; ha a helyszín mellett a pontos címet is tudjuk, mindkettőt kiírjuk; ha az intézmény neve hosszú, lehet rövidíteni

Forrás: egységes formában, rövidítve írjuk; eddig leginkább a következőket használtuk: OSZK-PLT; OSZK-PLT, előzetes; MTA-ZTI; Bor, MTA-ZTI; Filharmónia műsorfüzet; Budapesti Hírlap, Pesti Műsor, Népszava; KK (a jövőben használatos Koncertkalendárium rövidítése)
– ha a forrásunk egy kritika, ide csak az újság nevét adjuk meg, pontos adatolást nem 

Szervező: csak akkor jelöljük, ha a forrás pontosan megadja

Megjegyzés: ide írjuk a koncertre általánosan vonatkozó megjegyzéseket, hiányosságokat
Visszhang: írásmódja a következő: Szerző Neve. Újság neve (dátum): oldalszám. Például:
Jemnitz Sándor. Népszava (1948.01.22.)
Bónis Ferenc. Filharmónia műsorfüzet 21. (1968.05.20.-05.26.): 33-34.
Bérlet, sorozat: több részből álló, sorozatként vagy bérletes hangversenyként feltüntetett koncertek esetében
Bizonytalan: nem használjuk

Zeneszerzők

– a nevek írásmódjában a Grove-lexikont vesszük alapul; a speciális karaktereket mi is használjuk
Kivétel: Chopin, akinél a gyakorlatban nem használt második keresztnevét elhagyjuk, Händel és Schönberg, akik nevét németes írásmóddal használjuk, továbbá nem írjuk a megszerzett nemesi rangokat – Pl.: Gluck, Christoph Willibald [Ritter von]

– az orosz, japán, kínai szerzők neveit magyar átírásban használjuk; az oroszoknál megadjuk az apai nevet is, kivéve Stravinsky, Rahmanyinov, Prokofjev és Sosztakovics esetében

– átiratok esetében mindegyik szerző nevét megadjuk, kötőjellel és szóközökkel. Például:
Bach, Johann Sebastian - Busoni, Ferruccio
Grétry, André-Ernest-Modeste - Mottl, Felix

– ha a szerző neve nem ismert, és ezért a korabeli gyakorlatnak megfelelően Anonymusként van feltüntetve, ezt csak akkor tartjuk meg, ha a 13. századi magyar krónikásról van szó, más esetben üresen hagyjuk a rovatot

Műcímek

– Legtöbb esetben magyarul írjuk; a semleges műfajcímek (például szonáta, zongoraverseny, noktürn) mellett magyarul adjuk meg az operák, oratóriumok címeit; ha az eredeti cím névelővel kezdődik, mi is kitesszük (például A varázsfuvola, A nürnbergi mesterdalnokok). 

– Eredeti nyelven írjuk a 20. századi művek címét, továbbá a dalok, áriák, kórusok címeit.
A 20. századi művek esetében a Magyarországon nem használatos, eredeti nyelvű címeket (orosz, kínai, cseh stb.) rendszerint magyarra fordítjuk; továbbá amely műcímnek magyar a megfelelője elterjedt, azt megtartjuk (pl. Stravinsky: Tavaszi áldozat; Debussy: A tenger)

– Ha a forrás magyarul tünteti fel egy dal, kórus, ária címét, azt a megjegyzés rovatba írjuk, az alaprovatba az eredeti címalakot írjuk (segítségül használjuk a „Dalok, kórusok, áriák” táblázatát). Például:
Schubert: La pastorella al prato, D. 528 – Megjegyzés: a műsorlapon „A pásztorlányka” címmel

– Az olyan dalok esetében, amelyek Magyarországon kevesek által beszélt idegen nyelven íródtak, előfordult, hogy a koncerten nem az eredeti nyelven énekelték azokat, hanem legtöbbször például németül. Ha ritkán előadott műről van szó, megtartjuk a műsoron szereplő fordítást (és akkor is, ha nem tudjuk lefordítani a szöveget, illetve vagy azonosítani a művet). A népszerű, de különböző nyelveken előadott dalok (pl. Muszorgszkij, Grieg) esetén viszont feltüntetjük a magyar mellett a leggyakoribb fordítást, valamint az eredeti címalakot is, „/” jellel választva el az egyes adatokat, megjegyzésben pedig jelöljük a műsoron szereplő címváltozatot. A leggyakoribb nyelvkombináció tehát „magyar / német / eredeti”:
Wenn Nacht mich hüllt, op. 4/3 [=> orosz nyelvű Rahmanyinov-dal]
Csolnakon / Im Kahne / Mens jeg venter, op. 60/3 [=> Grieg-dal]

– Szintén eredeti nyelven írjuk olyan 20. század előtti művek címét, amelyet a magyar szakirodalom is így használ, vagy még nincs elfogadott magyar megfelelője. Például:
Das wohltemperierte Klavier
Couperin: Pièces de clavecin 1.: La bandoline
Haydn: Le pescatrici, Hob.XXVIII:4

– kamaraműveknél a következő megnevezéseket használjuk: duó, trió, -négyes, -ötös, -hatos, szeptett, oktett

– a szonáta írásmódja a különböző hangszer-összeállításokban a következő:

– A szóló zongorára (vagy egyéb polifon hangszerre) írt, továbbá a continuo-kíséretes szonátákat a hangszerrel egybeírjuk. Figyeljünk arra, hogy Bach hegedűre és csembalóra (BWV 1014–1019), valamint viola da gambára és csembalóra írt szonátái (BWV 1027–29) esetében már kiírt csembalószólam szerepel, tehát ezek a művek nem ebbe a csoportba tartoznak). Például:
Zongoraszonáta, cisz-moll, op. 27/2, „Mondschein”
Hegedűszonáta, g-moll, „Ördögtrilla”

– A több hangszerre írt szonátáknál (hasonlóképp a duóknál, trióknál) a műfajnév után soroljuk a hangszereket. Például:
Szonáta gordonkára és zongorára, C-dúr, op. 102/1
Kivétel: Bartók: 1. és 2. hegedű-zongoraszonáta, amelyek esetében ragaszkodunk a műjegyzékben megadott címalakhoz

– Az egyetlen dallamhangszerre írt szonátáknál rendszerint kiírjuk, hogy szólószonáta (Pl. Szólószonáta hegedűre), de a partitáknál és egyéb címet viselő szólóműveknél a szólóhangszert jelöljük (pl. Partita szólóhegedűre, Három darab szólóklarinétra)

– ha egy mű sorozat vagy ciklus része, ezt lehetőleg jelöljük; erre két lehetőségünk adott:

– Ha a sorozatnak semleges címe van (pl. Öt dal, Nyolc zongoradarab), vagy egy opusszám alá tartozó, több önálló műről van szó, a sorozatcímet nem írjuk ki, csak a darab sorozatban elfoglalt helyét jelöljük „op./szám”-mal; a „no.” rövidítést nem használjuk, csak kivételes esetben (pl. 20. századi műveknél, amelyeknél a címben szerepel). 
Intermezzo, esz-moll, op. 118/6
Beethoven: Farewell, thou noisy town, WoO 155/8

– Ha egy műnek programra utaló címe van (pl. Winterreise, Fantasiestücke, Zarándokévek 1.), kiírjuk a sorozatcímet, a hozzá tartozó adatokkal, majd kettőspont után írjuk az elhangzott darabot; ha fontosnak tartjuk, kiírjuk a darab sorszámát is a sorozatban
Fantasiestücke, op. 12: Traumes Wirren
Clavier-Übung 1.: Partita csembalóra, G-dúr, BWV 829
Winterreise, op. 89, D. 911: 5. Der Lindenbaum
4. madrigálkötet: Anima mia perdona

– ha egy nagyobb műből hangzik el részlet, az előbbihez hasonló módon, kettősponttal elválasztva írjuk; az alapműhöz mindig kiírjuk a teljes adatsort. Például:
Dido és Aeneas: ária
1. zongoraverseny, C-dúr op. 15: 1. tétel

– ha egy sorozat teljes egészében elhangzik, nem írjuk ki az egyes tételeket, darabokat

– ha valamilyen okból fontos megadni egy kompozíció műfaját (pl. Bach egyazon szövegre írt kantátái, motettái, korálelőjátékai esetében), a műfajmegjelölést kötőjellel és szóközzel kapcsoljuk a címhez. Például:
Mazeppa - szimfonikus költemény
Clavier-Übung 3.: Aus tiefer Not schrei ich zu dir - korálelőjáték, BWV 686

– szintén kötőjelet használunk nyitány, előjáték jelölésére, továbbá ha a műfajnév szorosan kapcsolódik a címhez (szvit, ária stb.); itt nincs szóköz a cím és műfaj között. Például:
Don Giovanni-nyitány, K. 527 
Háry János-szvit

Kivétel: ha a nyitány mellett az adott műből több részlet is elhangzik, a nyitányt is részletként kezeljük, és kettősponttal jelöljük
Olyan áriákat, amelyeket rendszerint programra utaló címmel, ragadványnévvel szoktunk jelölni, az adott mű megszokott írásmódja szerint írjuk, kötőjellel vagy egybe; például: Levélária, Virágária, Kabát-ária.

– reneszánsz szerzők műveinél, ha lehetséges, megadjuk a műfajt, vagy ha eredetileg kötetekben, sorozatokban jelent meg (lásd a madrigálköteteket), megadjuk azok sorszámát is. Például: 
Handl (Gallus), Jacobus: Resonet in laudibus - motetta
Monteverdi, Claudio: 4. madrigálkötet: Anima mia perdona 

– ha egy szerzőnek több sorozata is van azonos műfajú darabokból (pl. Palestrina-motetták, Marenzio-madrigálok) azonosításként megadjuk a kötetben szereplő művek szólamszámát, zárójelben:
Marenzio, Luca: 2. madrigálkötet (5v): O voi che sospirate

– a versenyműveket a szonátához hasonló módon írjuk: 

– szóló versenyműnél: hangszer + verseny (Hegedűverseny, Fuvolaverseny stb.)
a több hangszerre írt versenyművek barokk szerzőknél concerto + hangszerek (Concerto két hegedűre és gordonkára stb.), kivéve Bach két hegedűre írt kettősversenye, amit a gyakorlatban megszokott címmel írunk (Kettősverseny, d-moll, BWV 1043)

– A barokk és az annál későbbi korok szerzőinek műveinél használhatjuk a Kettősverseny, Hármasverseny kifejezéseket, de helyes a például a „Versenymű két zongorára” elnevezés is 
a zenekari concertóknál figyeljünk a különböző elnevezésekre, ugyanis nem minden barokk mű concerto grosso (például Vivaldi egyáltalán nem írt concerto grossókat, Händelnek csak az op. 3 jelzésű sorozata concerto grosso). Például:
Vivaldi, Antonio: Concerto, g-moll, RV 577, „Drezdai”

– Bach orgona- és csembalóműveinél, ha ezek egy korabeli sorozat részeként jelentek meg, megadjuk a sorozatot is: 
Clavier-Übung 2.: Olasz koncert, BWV 971
Orgel-Büchlein: Jesu, meine Freude - korálelőjáték, BWV 610

– Bach kantátáinál nem írunk sorszámot, csak műjegyzékszámot, továbbá megadjuk zárójelben a címét is; írásmódja tehát a következő:
Kantáta (Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen), BWV 12

– Bach Triószonátaként ismert orgonaszonátáit (BWV 525-30) „Triószonáta orgonára” címmel írjuk

– barokk szerzők billentyűs hangszerre írt műveinél nem használjuk a „zongora” kifejezést; ha a szerző konkrétan megadja a hangszert, ezt írjuk (például Bach csembalóművei esetében), ha általánosan billentyűs hangszerre hivatkozik, „billentyűs-”, „billentyűs hangszer”-t írunk. Például:
Scarlatti, Domenico: Csembalószonáta, G-dúr 

– Haydn és az utána alkotott szerzők esetében már a „zongoraszonáta”, „zongoratrió” elnevezéseket használjuk  
– a Beethoven-szimfóniákat és zongoraversenyeket sorszámozással jelöljük, a Haydn- és Mozart-műveknél csak műjegyzék-számot, opuszt írunk; Beethovennél megadjuk az opusszám-nélküli művek számát is (WoO)
Beethoven: 5. szimfónia, c-moll, op. 67, „Sors”
Haydn: Szimfónia, D-dúr, Hob.I:101, „Óra”
Beethoven: Harminckét variáció, c-moll, WoO 80

– a Beethoven szimfóniái után keletkezett szimfóniák esetében megadjuk a művek sorszámát

– Schubert esetében csak a 6. szimfóniáig jelöljük sorszámmal, a későbbieknél (a filológiai bizonytalanság miatt) ezt elhagyjuk. Például:
Schubert: Szimfónia, h-moll, D. 759, „Befejezetlen”
– Liszt műveinél kétnyelvű adatolást használunk: elsőként megadjuk a magyarul elterjedt címet, „/” jel után pedig az új összkiadás szerinti eredeti címet (Grove-lexikon); a műjegyzék szám (LW) szintén az Új összkiadást követi. Például:
Liszt: Manók tánca / Gnomenreigen - koncertetűd, LW A218/2

– Liszt rapszódiáinál figyeljünk a hangszerelésre, ez alapján adjuk meg a számát. Például:
2. magyar rapszódia, LW A132 zongorára = 4. magyar rapszódia, LW G21 zenekarra

– 20. századi szerzőknél lehetőleg megtartjuk az eredeti írásmódot, olyan esetekben is, mint Fünf Sätze, op. 5, Tíz könnyű zongoradarab, BB 51: Este a székelyeknél

– Kodály műveinek írásmódjához az MGG-lexikonszócikk műjegyzékét használjuk

– Bartók műveinél a Somfai László által készített online műjegyzéket vesszük alapul: minden esetben az ott szereplő írásmóddal adjuk meg a címet; a hangszert általában nem írjuk ki, csak abban az esetben, ha átiratról van szó. Például:
Szvit, op. 14, BB 70
Román népi táncok kiszenekarra, BB 76

– Figyeljünk a mások által készített átiratokra, mint amilyen például Bartók Béla – Székely Zoltán: Román népi táncok hegedűre és zongorára vagy Bartók Béla – Szigeti József: Magyar népdalok hegedűre és zongorára (a Gyermekeknek alapján). Ezeknek a műveknek nincs önálló BB-számuk, de az eredeti mű száma zárójelben megadható.

– feldolgozásoknál, ha az eredeti mű könnyen azonosítható, megadjuk zárójelben az eredeti mű jegyzékszámát 
Bach, Johann Sebastian: Partita szólóhegedűre, d-moll, BWV 1004: Ciaccona
Bach, Johann Sebastian - Busoni, Ferruccio: Chaconne (BWV 1004) 

– zárójelet használhatunk alternatív címek megadására is. Például:
1. Petrarca-szonett (Pace non trovo), LW N14
Zongoraszonáta, A-dúr, K. 331: 3. tétel (Alla turca) 

– vokális műveknél nem jelöljük a szöveg szerzőjét, akkor sem, ha a forrás megadja

– nem használunk római számokat

– ha a forrásban megadott cím jelentősen eltér a mai, műjegyzék szerinti írásmódtól, és ennek történeti információértéke is van, a forráson szereplő változatot megjegyzésbe írjuk 

– műsorváltozás, szereplőváltozás esetén mindig az elhangzott műsort adjuk meg, a tervezett műsor pedig megjegyzésként szerepel

– a ráadásokat önálló műsorszámként, a többihez hasonlóan írjuk, de megjegyzésben jelezzük, hogy „Ráadás” 

– olyan műveket, amelyeket ma már másnak tulajdonítunk (pl. Haydn op. 3 jelzésű vonósnégyesei) az elterjedt ismeret szerint írjuk, de megjegyzésben pontosítjuk.

Előadóművészek:

– A neveket lehetőleg egységesen, a mai használat szerint adjuk meg, mindig első helyen a vezetéknevet, utána a keresztnevet/ket (külföldi előadóknál vesszővel elválasztva egymástól); névváltozás (pl. magyarosítás, házassági név) esetén az előadói gyakorlatban használt, illetve a mai szakirodalom szerinti nevet írjuk

– Ha egy előadó neve a forrásban a maitól eltérő írásmóddal szerepel, és ennek történeti jelentősége is lehet, megjegyzésben jelezzük, az alaprovatban pedig marad az egységes mai írásmód
– hangszert, hangfajt zárójelben írjuk a név után, rövidítések nélkül: hegedű, brácsa, gordonka, nagybőgő, zongora, fuvola, oboa, ütőhangszerek stb. Például:
Hubay Jenő (hegedű)
Landowska, Wanda (csembaló) 

– énekesek esetében a hangfajt adjuk meg zárójelben: szoprán, mezzoszoprán, alt, tenor, bariton, basszus; ha nem tudjuk ezt pontosan megállapítani, „ének”-et írunk

– rövidítést csak a karmesternél, karigazgatónál használunk, illetve karmester nélkül fellépő zenekaroknál, a hangversenymester jelölésére; ha a forrás nem ad meg zenekart, a karmestert ugyanilyen formában írjuk. Például:
Magyar Állami Hangversenyzenekar (vez. Ferencsik János)
(vez. Dohnányi Ernő)
Budapesti Kórus (karig. Forrai Miklós)
Magyar Kamarazenekar (hgvm. Tátrai Vilmos)

– együttesek, zenekarok nevét névelő nélkül, nagy kezdőbetűkkel írjuk, lehetőleg egységes formában. Például:
A „Filharmóniai Társaság Zenekara” mindig így szerepel, a különböző időszakok
kisebb névmódosításai ellenére

– Jelentős névváltozásnál, mint például a mai Nemzeti Filharmonikusok esetében, amely 1923-tól Székesfővárosi Zenekar, 1952-től Magyar Állami Hangversenyzenekar néven működött, megtartjuk a különböző elnevezéseket

– vonósnégyesek nevét magyarul (tehát „vonósnégyes” és nem „kvartett”), szóközzel elválasztva, kötőjel nélkül írjuk; ha lehet, zárójelben felsoroljuk az együttes tagjait. Például:
Tátrai vonósnégyes (Tátrai Vilmos - hegedű, Szűcs Mihály - hegedű, Konrád György - brácsa, Banda Ede - gordonka)
Melos vonósnégyes (Melcher, Wilhelm - hegedű, Voss, Gerhard - hegedű, Voss, Hermann - brácsa, Buck, Peter - gordonka)

– ha a forrás alapján nem tudjuk azonosítani, mely műsorszámot melyik előadó játszotta, a megjegyzésben soroljuk fel az előadókat; ha nagy valószínűséggel társítani tudjuk a művekkel, beírjuk, de megjegyzéssel.