Erkel-műhely

Kiállítás a Hymnusz megzenésítésének 175. évfordulója alkalmából

Kiállítás a Zenetörténeti Múzeum 2. termében

Kurátor: KIM Katalin

IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁS

A kiállítás megtekinthető: 2019. június 12-től 2020. márciusig MEGHOSSZABBÍTVA 2020. október 25-ig

A műhelyszerű, azaz többszerzős komponálás az európai zenés színházak működésének hagyományos része volt. Az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színház (1840-től Nemzeti Színház) összeszokott együttese, melynek Erkel Ferenc 1838-ban vette át karmesterként a vezetését a vándortársulati időkből hozta magával ezt a hagyományt. Jelen kiállítás a magyar nemzeti opera megteremtője, Erkel Ferenc zeneszerzői alkotóműhelyébe is betekintést ad. A Hunyadi László (1844) kivételével bizonyos mértékű közös munka nyoma Erkel minden operájának szerzői partitúrájában felfedezhető. Kiállításunk apropója azonban a Nemzeti Színház által 1844-ben kiírt pályázat Kölcsey Ferenc Hymnus-ának megzenésítésére, melynek pályadíját Erkel Ferenc nyerte el.  A zenei variánsokban gazdag forrásanyag önmagáért beszél. Kölcsey–Erkel Hymnuszára nem ereklyeként tekintettek, hanem erőteljes szimbólumként, amelyet használtak, alakítottak – maga Erkel is ezt tette operáiban (Erzsébet, Dózsa György). A kiállítás címében szereplő Erkel-műhely a Nemzeti Színház együttesére is utal, amely több mint három évtizeden át a karmester-zeneszerző vezetése alatt működött. A Hymnusz kanonizálásának és törvényi rangra emelésének történetét ebből a műhelyből elindulva mutatjuk be. Az újabban feldolgozott nemzeti színházi és operaházi játszópéldányok alapján áttekintjük az előadói gyakorlat azon hagyományvonalát, amely leginkább köthető Erkel Ferenchez. Ugyanakkor a tágabb kontextust is megismertetjük: egyfelől a Nemzeti Színházon kívüli hagyományozódás legfontosabb forrásait, a megszólalások jelentős alkalmainak dokumentumait, a Hymnusz mintegy másfél évszázadát 1989-es törvényi rangra emeléséig. Másfelől kitekintést adunk azokra a himnuszként játszott, énekelt zeneművekre is (Rákóczi-induló, Hunnia nyög letiporva…, Szózat, Meghalt a cselszövő…), amelyek a Hymnusz kanonizálásával egy időben, szintén mintegy himnuszként voltak használatban és egy részük ugyancsak a magyar nyelvű zenés színjátszás műhelyeiből kerültek ki.

Kurátor: KIM Katalin

Munkatársak: BÉKÉSSY Lili, ELEK Martin, GUSZTIN Rudolf, HORVÁTH Pál, MURVAI-BŐKE Gabriella, NÉMETH István csaba, RISKÓ Kata, TÓTH Emese, VIZINGER Zsolt

Látványterv: KIM Attila

Vágó: KUKÁR Manó

Grafikai tervezés: VIZINGER Zsolt

Zenetörténeti Múzeum részéről: BARANYI Anna, BORZ Zsófia, GERŐ Péter, HAJSZ Viktor

Kivitelezés: Print Wizard kft.

Támogatók:

MTA BTK Zenetuodmányi Intézet, Nemzeti Kulturális Alap, OTKA, Országos Széchenyi Könyvtár, Magyar Nemzeti Múzeum, Pest Megyei Levéltár, Magyar Állami Operaház

Képek a megnyitóról:

Fotó: SZIGETI Tamás / MTA

Képek a kiállításról: