Tudományos fórum - Lipták Dániel

• Tudományos fórum
• 2021

Laskai Anna–Ozsvárt Viktória (szerk.): Dohnányi-tanulmányok 2021

2021 októberében megjelent a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívuma két munkatársa, Laskai Anna és Ozsvárt Viktóra szerkesztésében a Dohnányi-tanulmányok 2021. A sorozat legújabb kötete megújult külsőt kapott, amelyhez a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Kiadványszerkesztő-csoportja is hozzájárult. A kötet a Penna Bölcsész Könyvesboltban vásárolható meg.

A kötet tartalma:

Richter Pál: Előszó

TANULMÁNYOK

Dalos Anna: Túlélési stratégiák Trianon után. Bartók, Dohnányi, Kodály hármas útja

Kusz Veronika: A Dohnányi-ügy első hulláma (1945–1946)

Pásku Veronika: Dohnányi Ernő Ruralia Hungarica című művének népzenei forrásai

Gombos László: A zene, a mozgás és a cselekmény összefüggései Dohnányi Pierrette fátyola című pantomimjében

Laskai Anna: Dohnányi hangszerelései Schubert f-moll fantáziájából és a Moments musicaux zongoraciklusból

Bozó Péter: Aus dem bürgerlichen Heldenleben: Dohnányi Mesterdalnokok-persziflázsa?

Korody-Paku István: Dohnányiék Gmundenben

Németh Zsombor: Dohnányi Ernő és a Waldbauer–Kerpely Vonósnégyes

Kovács Ilona: Interpretáció és analízis Dohnányi Ernő zongorás kamarazenéjében. Beszélgetés Frankl Péter zongoraművésszel

Laki Péter: Fischer Annie és a h-moll szonáta

Stachó László: Dohnányi előadói stílusa: a kutatás pillérei

Szabó Ferenc János: Dohnányi Ernő előadóművészi diszkográfiája

RECENZIÓK

Kovács Sándor: Dohnányi amerikai koncertfelvételeiről. Kusz Veronika (összeáll.), The Last Romantic. Dohnányi’s American Concert Recordings/Az utolsó romantikus. Dohnányi amerikai koncertfelvételei

Gombos László: Dohnányi életműve új perspektívában. Kovács Ilona, Dohnányi Ernő új perspektívában

Molnár Szabolcs: A Kaposvár-Tallahassee tengely. Kusz Veronika, A Wayfaring Stranger – Ernst von Dohnányi’s American Years, 1949–1960

Batta András: Après une lecture de Dohnányi. Kusz Veronika, Dohnányi Ernő: Válogatott írások és nyilatkozatok

• 2021

Megemlékezés Bartók Béláról és Kodály Zoltánról az MTA Székházban

Második alkalommal gyűltek össze a két zeneszerző és zenetudós életművének kutatói azon a helyen, ahol Bartók Béla 1934-től 1940-ig, Bartók távozása után pedig a Kodály vezette Népzenekutató Csoport dolgozott. Az eseményen intézetünket Richter Pál, Somfai László, Vikárius László és Szalay Olga képviselte. Az MTA cikke a megemlékezésről az alábbi linken olvasható.

• 2021

Két különleges hangszerrel gyarapodott a Zenetörténeti Múzeum

Írta: Bölcsészettudományi Kutatóközpont

Egy Sáránszky-hegedű és egy Stowasser márkájú basszustárogató megvásárlásával gyarapította a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének Zenetörténeti Múzeumát a Magyar Tudományos Akadémia. A hangszerek átadására 2021. október 5-én került sor a múzeumban, amelyen részt vett az MTA részéről Kondácsné Dallos Sarolta gazdasági igazgató és Csákiné Tóth Piroska vagyongazdálkodási szakreferens, illetve Richter Pál, a BTK Zenetudományi Intézet igazgatója, Baranyi Anna, a Zenetörténeti Múzeum vezetője, Brauer-Benke József, a múzeum tudományos főmunkatársa, továbbá a hangszerek felajánlói.

Fotó: Szőts-Rajkó Kinga/BTK

Mali István, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar klarinétművésze ajánlotta fel az 1920-as évek körül készült, Stowasser márkájú basszustárogatót a múzeumnak. A hangszer nevét készítője, Stowasser János után kapta, akinek 1897-ben szabadalmazott szoprántárogatója nemzeti hangszereink közé tartozik, és széles körben elterjedt. A hangszerkészítő mester a 20. század elején egész tárogatócsaládot hozott létre, különféle méretekben, hangfekvésekben, így basszusban is.

Fotó: Szőts-Rajkó Kinga/BTK

A Zenetörténeti Múzeum gyűjteményébe most kerülő hangszer kuriózum, ugyanis ismereteink szerint világszinten csak két darab maradt fenn belőle, a másik hangszer az Egyesült Államokban található. Különlegességét növeli, hogy egyedi példány: korpusza brazil cocobolo rózsafából készült, kézileg kivitelezett rézbillentyűkkel. Bár a mester nem ma faragta ki a rózsafából a basszustárogató testét, a hangszer állapota ennek ellenére kitűnő, játékra is alkalmas, igazi mestermunka. Mali Istvánt az átadásra elkísérte felesége, Schneider Katalin, aki a Magyar Állami Operaház zenekarában volt hegedűs.

Fotó: Szőts-Rajkó Kinga/BTK

Vágvölgyi Éva, a Dohnányi Zeneiskola hegedűtanára, szolfézstanára tízévesen szüleitől kapta a Sáránszky-hegedűt. A tőle vásárolt hangszer különleges helyet foglal el a Zenetörténeti Múzeum gyűjteményében, amelynek egyik legértékesebb részét a hegedűk jelentik, azon belül is a magyar hegedűkészítés fénykorából, a 20. század első feléből származó mesterhegedűk csoportja. 2014. október elseje óta a múzeum állandó kiállításának része az Egy 20. századi hegedűkészítő műhely és magyar mesterhegedűk című tárlat, amely Pilát Pál (1860–1931) és Sáránszky Pál (1919–2000) műhelyének tárgyaiból, valamint a Zenetörténeti Múzeum 20. századi hegedűgyűjteményének anyagából mutat be válogatást. Sáránszky által készített hegedűvel eddig még nem rendelkeztünk.

Fotó: Szőts-Rajkó Kinga/BTK

A múzeum dolgozói folyamatosan figyelemmel kísérték az eladó hangszereket, és nagy öröm volt, amikor rátaláltak az eladásra kínált, nagyon szép, hibátlan állapotú, 1957-ben Sáránszky mester által készített hegedűre. Sáránszky Pál személye a mai hangszerkészítőknek is fontos, hiszen még együtt dolgozhatott a 20. század elejének nagyra értékelt mestereivel is, de hosszú élete révén hatással volt a kortárs hegedűkészítőkre is.

A különleges hangszerek a múzeum állandó kiállításában kapnak helyet, így ezek a jelentős műtárgyak is hozzáférhetők, és egyaránt megtekinthetők a kutatók és a hangszerek iránt érdeklődő, zeneszerető közönség számára. 

• múzeum
• 2021