Életrajz

Születési év:

• 1962

Felsőfokú végzettség:

• zeneirodalomismeret tanár, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma: Egyetem) zenetudományi tanszak, 1989. június 26.
• muzikológus, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma: Egyetem) zenetudományi tanszak, 1992. április 22. 

Tudományos fokozat:

• zenetudomány kandidátusa (CSc), a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsa, 1999. június 7.

Kutatási terület:

• Bartók Béla élete és művei, középkori és reneszánsz zeneelmélet és zenetörténet

*1962. május 21. Budapest. 1984 és 1989 között végezte el a Liszt Ferenc Zeneakadémia Kroó György vezette zenetudományi szakát. Zenetudományi diplomát egy 15. századi latin nyelvű zeneelméleti jegyzetanyagról írott értekezéssel szerezte 1992-ben (témavezető: Dobszay László és Szendrei Janka). 1989-ben egy hónapot töltött Firenzében. 1990/91-ben Kodály Ösztöndíjban részesült, majd 1992 és 1995 között TMB ösztöndíjat kapott. Az 1992/93-as tanévet svájci állami ösztöndíjasként a bázeli Zenetudományi Intézetben töltötte, ahol továbbtanult (Wulf Arlt, Max Haas; főként a középkori és reneszánsz polifóniáról) és kutatott a Sacher Stiftungban is. 2000 és 2003 között Bolyai kutatási ösztöndíjban részesült. Kétszer vett részt hallgatóként a Seminari Internationale Estivi „Jacopo da Bologna” nyári tanfolyamon (Giovanni di Bacco, Margaret Bent, John Nadas, Dozza, 2002, 2003). 1988 óta dolgozik a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének Bartók Archívumában: 1988–1989 szerződéssel; 1989–1992 TMB ösztöndíjasként; 1992–1994 fiatal kutatóként; 1995–1998 tudományos segédmunkatársként; 1998–2000 tudományos munkatársként; 2000-től tudományos főmunkatársként. A Bartók Archívum vezetését 2005-től vette át.

Emellett 1996-tól tanít (sokáig fél- vagy negyedállásban, 2021 óta egész állásban) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen: 1996/97 óraadó; 1997–2000 tanársegéd; 2000–2004 adjunktus; 2004–2020 docens, 2019-ben habilitált, 2021-től egyetemi tanár. 2007 óta a Doktori Iskola PhD programjának vezetője, tagja a DLA, PhD és Egyetemi doktori tanácsnak, 2021 óta elnöke a PhD doktori tanácsnak. 2024-ben egy zeneakadémiai kiadványsorozatot indított elsősorban zenetudományi habilitációs előadások megjelentetésére Zenetudományi Füzetek címmel (szerkesztő: Fazekas Gergely).

A zenetudomány kandidátusa címet 1999-ben nyerte el az utóbb Modell és inspiráció Bartók zenei gondolkodásában címmel megjelent értekezésével. Fő kutatási területe a forráskutatás, stíluselemzés, valamint a hatás- és recepció-történet. Önálló kutatást eleinte középkori latin nyelvű zeneelméleti források körében végzett, majd tevékenységében a fő hangsúly a Bartók kutatásra helyeződött. Zenetudományi szakos hallgatóknak tartott kurzusaiban viszont sokáig dominált a régi zenetörténet a görög zeneesztétikától a középkoron át a reneszánsz zenetörténetéig és zeneelméletéig. Utóbb rendszeres tárgyai az Urtext (a zenei közreadás elmélete és gyakorlata), valamint Bartók és kora. Rendszeresen publikál cikkeket Bartókról magyar mellett angol és német nyelven. Rendszeresen vesz részt nemzetközi konferenciákon itthon és külföldön (Algéria, Anglia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Egyesült Államok, Franciaország, Horvátország, Németország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia). Maga is számos nemzetközi Bartók-konferenciát szervezett. Lampert Verával közösen szerkesztette a Somfai Festschriftet (2005) és Bartók népdalfeldolgozásainak forrásjegyzéke új angol kiadását (2008); Kárpáti Jánossal és Pávai Istvánnal CD-ROM-on közreadta Bartók arab népzenei gyűjtését (2006); közreadta Bartók operájának, A kékszakállú herceg várának legkorábbi fennmaradt autográf kéziratát (2006). Váradi Helgával megjelentette Bartók és Geyer Stefi levelezését (2024), Biró Violával pedig Lampert Vera tiszteletére ünnepi tanulmánykötetet adott közre (2024). Számos Bartók-kiállítást rendezett a Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumában: Édes Dittám, 2007, Bartók és Kodály – anno 1910, 2010, A folklorista Bartók, 2013, mindhárom Baranyi Annával, A zongorázó Bartók, 2017, Büky Virággal, Bartók és hegedűművész partnerei, 2022, Németh Zsomborral. Az utóbbiakban magyar-angol katalógusa is megjelent. 2016 óta a Bartók Béla Zeneműveinek Kritikai Összkiadása sorozat főszerkesztője (alapító szerkesztő: Somfai László, szerkesztő: Kerékfy Márton, megjelenteti a müncheni G. Henle Verlag és az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó). Lampert Verával közösen adta közre az sorozat első megjelent kötetét, a Gyermekeknek korai ás átdolgozott változatát. Munkatársaival több jegyzéket és adatbázist tett hozzáférhetővé a Bartók Archívum honlapján (Bartók levelezése – Schmidt Zsuzsannával és Pintér Csillával, Bartók írásai – Biró Violával).

2005-ben Szabolcsi Bence díjjal, 2008-ban pedig Hauser Arnold díjjal, 2019-ben Kroó György díjjal tüntették ki. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Bizottságának, 2007 és 2011 között Dobszay László elnöksége alatt a bizottság titkári feladatait látta el. 2019 és 2024 között az MTA I. Osztály nem-akadémikus közgyűlési képviselője volt. A Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaságnak előbb elnökségi tagja, majd három cikluson át 2007 és 2016 között elnöke volt.