Kodály Zoltán A magyar népzene című művében (1937) a magyar népdalok rokonságát egyértelműen a nagy eurázsiai füves pusztán, illetve az azt övező területek ugor és türk népeinek népzenéjében állapítja meg: [A magyar népzene] „ugor és török elemeit elválasztani ma még nem tudjuk. Arra majd akkor kerül a sor, ha a szóban forgó népek zenéjét nem néhány véletlenül felmerült, dilettáns kézzel lejegyzett adatból, hanem rendszeres, beható, helyszíni kutatások alapján ismerjük.”

Ezek a sorok indítottak el engem is a különféle türk és finnugor népek szállásterületeire, hogy a Kodály által vázolt feladatok elvégzésén, illetve a tudományosan megalapozott összehasonlító vizsgálatok kidolgozásán munkálkodjak. Az Orosz Föderáció észak-kaukázusi térségébe – a Kabard-Balkár és a Karacsáj-Cserkesz köztársaság, valamint Dagesztán területére – más népzenekutató és folklorista kollégák bevonásával 1999-től kezdődően eddig négy hosszabb gyűjtőutat szerveztem. A karacsájok, balkárok, nogajok és kumukok falvaiban végzett terepmunkám során sok-sok nyilvánvaló, nem egyszer gyakorlatilag a magyar anyaggal dallamazonosságot mutató népzenei párhuzam tárult elém. E párhuzamok legmagasabb arányát a nogajok zenefolklórjában sikerült megállapítani.

• Tudományos fórum