Megrendülten veszünk búcsút a 2018. február 14-én elhunyt Kallós Zoltán népzene- és néprajzkutatótól.
Pályája kezdetétől szoros szálak fűzték a Zenetudományi Intézethez: Martin Györggyel már az 1950-es évek végén megismerkedett, majd közös gyűjtőutak sorozata következett, amelyek révén a magyar népzene- és néptánckutatás által addig kevéssé ismert területek tárultak fel. Arra a 20. század közepére kialakult hiedelemre, hogy már nem lehet újabb népdaltípusokat gyűjteni, Kallós Zoltán gyűjtőmunkája alaposan rácáfolt. Kimagasló jelentőségű a tánckutatás számára nyújtott segítsége is, hiszen hatalmas terepismerettel rendelkezett, és az erdélyi falusi népélet szülöttjeként annak hagyományos világát belülről látta át, interetnikus viszonyrendszerével együtt. Hatalmas gyűjteményét kezdettől a Zenetudományi Intézetben helyezte el, s ez egyaránt szolgálta a hosszú távú, biztonságos és szakszerű megőrzést, valamint a tudományos feldolgozást. Munkássága azonban nemcsak a folklórtudományok számára fontos, hiszen ő volt a magyarországi és az erdélyi táncházmozgalom egyik fő támogatója is, aki évtizedeken át hiteles forrásanyaggal látta el a táncházasokat, s az immár egyetemi szintre emelkedett intézményes népzeneoktatásban is a tananyag jelentős részét az ő gyűjtései teszik ki. Hagyatéka megkerülhetetlen lesz az eljövendő kutatónemzedékek és a népzene előadói számára egyaránt.
Kallós Zoltántól február 17-én, szombaton 13 órától vesznek végső búcsút a válaszúti Kallós Kúrián, majd a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezik örök nyugalomra. Február 16-án, pénteken 21 órakor a Fonóban tartanak virrasztást emlékére.
