A tánc alapszerkezeteinek vizsgálatára korábban választott modellek korlátozó hatásúnak bizonyulnak az összetett mozdulatvilágú kelet-közép-európai néptáncok elemzésekor. A bemutatásra kerülő szemlélet a mozdulattartalomra irányul, a tartalmat térbeli változásként értelmezi. A csak időbeli szakaszolásra alapozott megközelítés helyett a tartalomvizsgálat feltárja az elemi mozdulatesemények párhuzamosságának jelenségét. Ismerteti annak lehetőségét, hogy a kelet-közép-európai néptáncokban az egy ritmikai egységre eső mozdulat miként foglalhat magába különböző térkoncepciókat megjelenítő változásokat, valamint azt a folyamatot, ahogy az azonos jellegű mozdulatesemények párhuzamosan futó szólamokat, a szólamok pedig egymástól független témákat hozhatnak létre. A tartalmi egyidejűségek figyelmen kívül hagyása nemcsak motívumrendezési ellentmondásokhoz vezethet, de a tánchagyományban fellelhető formaalkotási potenciál felmutatásának is korlátja. Az elemi mozdulatesemények párhuzamossága és témákká szerveződése alapján felvethető egy olyan néptáncformatan kidolgozásának lehetősége, amely áttekinthető rendszerbe foglalja az előadó személyiségekhez köthető alkotásmódok összefüggéseit, a tánckultúrák mozdulattartalmi kapcsolatait, hasonlóságait vagy eltéréseit.

• Tudományos fórum
• 2018