Életrajz

Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Zeneakadémia zenetudományi szakán végezte (1990). Ugyanitt óraadó tanár (zeneelmélet, zenetudomány, 1990–1993) és kutató-könyvtáros (1990–1992), majd szerkesztő a kolozsvári Rádió és Televízió magyar nyelvű szerkesztőségében (1992–1993). Áttelepülését követően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Tallián Tibor és Somfai László zenetörténet- és Urtext-óráit látogatta (1994–1995), és felvételt nyert a zenetudományi tanszak doktori iskolájába (1995–1998). DAAD ösztöndíjasként a Mainz-i Johannes Gutenberg-Universität doktori iskolájában Friedrich W. Riedelnél tanult (1997, 1999–2000).

1993-tól dolgozik az MTA BTK Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályán, kezdetben megbízási szerződéssel (1993–1998) és Kodály-ösztöndíjasként (1995–1998), fiatal kutatóként (1998–2002), majd mint tudományos segédmunkatárs (2002–2004, 2003-ban Akadémiai Ifjúsági Díjjal jutalmazták), tudományos munkatárs (2005–2013), ill. tudományos főmunkatárs (2014).

Egyik fő kutatási területe a 18. századi magyar és közép-európai vokális-hangszeres repertoár, a történelmi Magyarország területén fennmaradt kottatárak, inventáriumok és egyéb narratív források összehasonlító értékelése. Számos tanulmányt szentelt a vokális-hangszeres repertoár összefogalaló értékelésének éppúgy, mint az egyes szerzőknek (Istvánffy Benedek), szerzetesrendeknek (jezsuiták, piaristák) vagy forrástípusoknak (inventáriumok). 2015-ben elindította a Műhelytanulmánok a 18. Század Zenetörténetéhez c. sorozatot, melynek első két kötete az MTA BTK Zenetudományi Intézet kiadásában 2016 végén fog megjelenni.

1998-ban bekapcsolódott a Zenetudományi Intézet igazgatója, Tallián Tibor által elindított Erkel Ferenc Operák kritikai összkiadás munkálataiba. Közreadóként jegyzi a Bátori Mária (Dolinszky Miklóssal közösen, 2002) és Hunyadi László (2006) kiadását. Jelenleg a Dózsa György kritikai közreadásán dolgozik, előkészíti a Sarolta és az Erzsébet kiadását. Az Erkel-operákkal foglalkozva nem kerülhette meg az életmű kapcsán felmerülő szerzőségi kérdések kutatását. E folyamatban lévő munka első felének eredményeit legteljesebben 2012-re elkészült disszertációjában fogalmazta meg: Az Erkel-műhely: Közös munka Erkel Ferenc színpadi műveiben (1840–1857) (témavezető Tallián Tibor, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2013).

2012-től vállalja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi tanszakáról a hallgatók, 18–19. századi magyar zenetörténettel foglalkozó dolgozatainak (BA, MA, disszertáció) vezetését (lezárt szakdolgozatok: Horváth Adél és Horváth Pál, MA; Varga Veronika, BA; folyamatban lévők: Varga Veronika, MA; Békéssy Lili Veronika, Gusztin Rudolf és Horváth Pál PhD). Ekkor bővítette saját kutatási területét a magyar nyelvű zenés színjátszás intézményei, repertoárja és alkotói irányában. „Erkel Ferenc és műhelye“ c. OTKA-pályázatának (2014–2018) köszönhetően, számos fiatal kutató bevonásával a korai zenés színjátszás, valamint a Nemzeti Színház, Operaház, egyéb budapesti és vidéki színtársulatok forrásainak nagyarányú digitalizálását végzik, továbbá egy olyan komlex zenés-színházi adatbázis kiépítésén dolgoznak, melyben egyaránt feldolgozzák az előadások színlapanyagát, kottás-, szöveges és levéltári forrásait és sajtókritikáit is.