Osztály: | Magyar Zenetörténeti Osztály |
Fokozat, beosztás: | PhD, tudományos munkatárs |
Email: | Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. |
Szoba: | 133 |
Telefon: | (1) 214-6770 / 133 |
Életrajz
Felsőfokú tanulmányait Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte, ahol zeneirodalom-tanár (1992), muzikológus (1995) és egyházzenész (1995) diplomát szerzett. Ugyanitt vett részt egyházzenei, majd zenetudományi doktorképzésben (1996–1999).
1992–1999 között először a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága ösztöndíjával, majd fiatal kutatóként volt a Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztályának munkatársa; ugyanott segédmunkatársként dolgozott 2010–2018-ig. Emellett 2005 óta tanít zeneirodalmat a budaörsi Leopold Mozart Zeneiskolában. 2019. szeptember 1-től a Magyar Zenetörténeti Osztály munkatársa.
1996-ban a Kájoni-kódex (fakszimile és átírások) magyar-román közös kiadásában való közreműködéséért elnyerte a Román Akadémia Ciprian Porumbescu Díját. Az 1990-es évek második felében háromszor is Kodály-ösztöndíjban részesült, 2001-ben pedig Akadémiai Ifjúsági Díjat kapott. 2020 januárjában védte meg doktori értekezését a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Teória és praxis kettőssége a tonáriusban: A zsolozsma antifonális zsoltározása a közép-európai források tükrében címmel.
Pályakezdésekor aktív részese volt a Régi Zenetörténeti Osztályon készült háromkötetes antifóna-dallamtár munkálatainak (Dobszay L.–Szendrei J., Monumenta Monodica Medii Aevi, V: Antiphonen, Kassel–Basel: Bärenreiter, 1999). Később a gregorián zsoltártónusokat összefoglaló középkori tonáriusokkal és középkor utáni magyarországi zeneelméleti feljegyzésekkel foglalkozott. 2006–2016 között részt vett a „Traditio Iohannis Hollandrini” nemzetközi projektben (München, Bayerische Akademie der Wissenschaften, Musikhistorische Kommission – Warszawa, Instytut Sztuki Polskiej Akademii Nauk), amelynek feladata késő középkori zeneelméleti értekezések Közép-Európa területéről származó korpuszának kritikai közreadása volt. Ezen kívül kutatási területeihez tartoztak a 17. századi orgonatabulatúrák mellett a középkori kottás liturgikus töredékek, valamint a 17–18. századi magyarországi katolikus énekeskönyvek és egyházi énekek.
2000 óta az IMS Study Group Cantus Planus tagja, konferenciáinak előadója (Eger, 1993; Budapest, 2000; Wien, 2011; Venezia, 2014; Dublin, 2016). 2012-től tagja az Internationale Arbeitsgemeinschaft für Hymnologie-nak is.
Publikációk
Fontosabb publikációk
Ágnes Papp–Saviana Diamandi: Codex Caioni saeculi XVII (facsimile), Musicalia Danubiana, 14/A (Bucureşti, 1993)
Ágnes Papp–Saviana Diamandi: Codex Caioni saeculi XVII (transcriptiones), Musicalia Danubiana, 14/B [2 kötet] (Budapest, 1994)
„Zeneelméleti jegyzetek és tonárius Cserei János énekeskönyvében”, Magyar Zene 38/3 (2000), 253–306.
„A középkori ’magyar’ zsoltártónus”, In: Kiss Gábor (szerk.), Zenetudományi Dolgozatok 2010 (Budapest: MTA BTK Zenetudományi Intézet, 2011), 23–56.
„Eine liturgische Handschrift mit Tonar der Zagreber Diözese aus dem 17. Jahrhundert”, In: Katarina Šter (szerk.), Gregorian Chant from Manuscript to Music: Chapters on European Music History, dedicated to Dr. Jurij Snoj on his Sixtieth Birthday, De musica disserenda 9/1–2 (Ljubljana: ZRC SAZU, 2014), 99–121.
„A mise állandó énekei magyarul az 1674-es Cantus Catholiciben”, In: (Szádoczki Vera (szerk.), Népénekek és gyülekezeti énekek a 17. századi Magyarországon (Budapest: MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2017), 111–130.
„A tonus peregrinus zsoltárdallamának változatai a középkortól a 20. századig”, In: Gilányi Gabriella, Kiss Gábor (szerk.), Zenetudományi Dolgozatok 2015-2016: In memoriam Kiss Gábor (Budapest: MTA BTK Zenetudományi Intézet, 2018), 37–60.
Összes publikáció: Magyar Tudományos Művek Tára