Részletesebben
A középkori gregorián forrásanyag történeti kutatása a fennmaradt forrásanyag liturgiai és zenei analízise mellett elsősorban zenei paleográfiai vizsgálatokon nyugszik. A kódexek hangjegyírásának vizsgálata már a forrásfeltárás legelső fázisában adatokkal szolgál arról, milyen korból és területről származik a forrás, jelzi a könyv rendeltetését, informál a felhasználó közösségről, a notátorok iskolázottságáról, a könyvkultúra általános színvonaláról – tudósít a kultúrtörténeti háttér szinte minden fontos eleméről. Mivel a szűkebben vett zenei analízistől a lejegyzés vizsgálata könnyen elválasztható, a zenei paleográfia az a terület a gregoriánkutatáson belül, amely a legtöbb interdiszciplináris jelentőségű eredményt közvetítheti a társtudományok számára.
A középkori zenei paleográfiai kutatás Magyarországon viszonylag rövid, de intenzív múltra tekint vissza, s a magyar gregorián források átfogó feltárásához, illetve a nemzetközi kutatás eredményeihez kapcsolódik kibontakozása. Isoz Kálmán, Teller Frigyes, Falvy Zoltán, Szigeti Kilián alapvető forrásfeltáró munkái után a hatvanas években meginduló szisztematikus forráskutatás Rajeczky Benjamin, Dobszay László és Szendrei Janka nevéhez kapcsolódva alapozta meg a magyar gregorián paleográfiatörténet rekonstrukcióját. Szendrei Janka úttörő analitikus módszerei áttörést hoztak a források azonosítása, a zenei notációtípusok leírása és elkülönítése terén: munkássága az 1980‒1990-es évekre a világ élvonalába emelte a magyar kutatóműhelyt. Szendrei a középkori hangjelzések egyes típusait enciklopedikus részletességgel mutatta be: legfontosabb eredménye a 14. századi központi magyar (esztergomi) hangjelzés azonosítása és analízise, majd történeti kontextusba állítása. Munkája, a Középkori hangjegyírások Magyarországon c. monográfia (Műhelytanulmányok a magyar zenetörténethez 4. Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 1999) az első és mindmáig érvényes magyar paleográfiatörténeti összefoglaló mű.
A középkori magyar gregorián kottaíró hagyománynak ugyanakkor léteznek olyan monumentális területei, amelyeknek történeti jellegű vizsgálata, terminológiai meghatározása, leírása, feltérképezése, osztályozása, valamint kapcsolatainak széleskörű felderítése még nem zárult le. Részletesebb vizsgálatok szükségesek a jelentős folytonossági hiányt mutató területeken, pl. a késői gotizáló hangjelzések, vagy a kurzív hangjelzések esetében.
A kutatás látóterébe kerülő új források (többnyire kódextöredékek) feltárása is a magyarországi paleográfiai kutatások megújítását sürgeti. Időszerű a legújabb informatikai eszközök felhasználása, melyek révén a a jövőben egy olyan zenei írásjel-gyűjtemény létrehozására kerülhet sor, amely teljes körűen, gyorsan és látványosan mutatja be középkori hangjelzett forrásemlékeink neuma-készletét, összehasonlíthatóvá és beazonosíthatóvá teheti a Magyarországon használt különféle hangjelzés-típusokat.