A mise

a zsolozsma mellett a gregorián ének legfőbb liturgikus kerete és a gregoriánkutatás meghatározó részterülete. A zsolozsmával szemben, amely több, eltérő szerkezetű zsolozsmaórából áll és ismétlődő tételfajták rövidebb hosszabb sorozataira épül, a mise szerkezete lényegesen egyszerűbb. Eltekintve a nem szokványos szertartásoktól (pl. húsvét), a mise zenei anyagát néhány, a zsolozsmáénál azonban individuálisabb jellegű ének alkotja. Valószínűleg ezzel függ össze, hogy a mise énekrepertoárja a zsolozsmáénál térben és időben jóval egységesebb.

Ez azonban teljes mértékben csak távolról nézve igaz. Közelebbről nézve a mise területén is kitapintható az egyes egyházmegyék, helyi gyakorlatok repertoárjának különbözősége, és adott pontokon még ugyanazon hagyomány egyes forrásai között is jelentős lehet az eltérés. Általánosságban véve elmondható, hogy a miserepertoárok különbsége (a zsolozsmával szemben) nem elsősorban szerkezeti, hanem a dallamváltozatok eltéréseiből fakad. Ugyanakkor bizonyos műfajokban a repertoár különbsége és gyarapodása a többinél jelentősebb (pl. Alleluiák, szekvenciák, ordinárium-dallamok). Teljes képet a szerkezeti és a dallami összehasonlítás tapasztalatainak összegzéséből nyerhetünk. A Régi Zenetörténeti Osztályon ezért a misekutatás alapvetően két irányban folyik: 

• a források, hagyományok repertoárjának összehasonlítása a Gradualia projekt keretében történik;
• a dallamok, dallamvariánsok összehasonlító vizsgálatára kiépült a misepropriumok és miseordináriumok műfajok szerinti dallamtára (Graduále-dallamtár, Ordinárium-dallamtár).