A miseordinárium dallamai


  

  • Az 50-es, 60-as években készült nemzetközi ordinárium-katalógusok (Melnicki 1955, Bosse 1955, Thannabaur 1962, Schildbach 1967) jól mutatták, hogy az ordinárium-dallamokat a mise propriumainál jóval szabadabban kezelték, ennél fogva az állandó szövegekhez igen színes és változatos, hagyományonként, forrásonként jelentősen eltérő repertoár tartozhat.
  • A Régi Zenetörténeti Osztályon a 70-es években elkezdődött dallamkiírások nemcsak megerősítették ezt, hanem arra is rámutattak, hogy a késő középkori dallamgyarapításból minden európai régió kivette a részét, egyes területek még az átlagnál is intenzívebben.
  • Ezek közé tartozott a közép-európai régió is, amelynek forrásanyagát a nemzetközi katalógusok lényegében mellőzték. Márpedig a magyar források előzetes számos olyan dallamra derített fényt, amely a korábbi áttekintésekben nem szerepelt.
  • E tapasztalat nyomán indult meg a 90-es években a források dallamainak szisztematikus kiírása és katalogizálása (ld. Ordinárium-dallamtár), illetve ehhez kapcsolódóan általában a műfaj kutatása.
  • A kutatás elsősorban az alábbi kérdésekre összpontosult: Milyen mértékű volt a repertoár lokális gyarapodása? Milyen az arány a regionális vagy összeurópai törzsrepertoár, a csak adott hagyományra jellemző, illetve a kizárólag egyes forrásokban megjelenő, egyedi dallamok között? Milyen elvek szerint alakították ki az ordinárium-dallamok formuláit és ünnepi beosztását, s ezek hogyan viszonyulnak más hagyományokhoz vagy az európai szokásokhoz?
  • Mint a fenti kérdések is jelzik, a kutatás horizontja fokozatosan emelkedett, s az évek során széleskörű regionális kutatássá terebélyesedett.

 

Z232b 123 resize