További részletek
Bár valamennyi gregorián műfajban előfordul, hogy egy-egy szöveghez több dallam kapcsolódik (ez részben a repertoárfrissítés szükségszerű következménye, részben a szövegek és dallamok keveredésének megszokott jelenségével függ össze), mindez nem hasonlítható az állandó miseszövegekhez kapcsolódó dallamok bőségéhez. Igen jellemző ebből a szempontból, hogy Melnicki, Thannabaur vagy Schildbach ordinarium-katalógusában az önálló dallamok száma 200 fölött van, ráadásul e mennyiséget az újabb, illetve szűkebb területekre koncentráló kutatások tovább növelik.
E dallamanyag igen sokféle, s nagyon különböző elterjedtségű dallamból adódik össze. Igen sokatmondó, hogy a repertoár mintegy 50%-a egy-egy forráshoz, vagy legalábbis szűk területhez köthető. A fennmaradó réteg is tovább diffrerenciálható elterjedtség szerint: vannak kisebb-nagyobb régiókhoz köthető dallamok, míg egy csoport (számszerűleg viszonylag kicsi) általános elterjedtségű, s mintegy a nyugati egyház törzsrepertoárját alkotja.
A dallamok gyarapodása térben és időben eltérő lehetett, a késői tradíciók esetén (ide tartozik a magyar is) a 16. század végéig vagy tovább is folytatódhatott. A források szisztematikus átvizsgálása során nem kevesebb mint 46 olyan ordinárium-dallam került elő, amely csak magyarországi forrásból ismert. Ez mind az eddig katalogizált európai repertoárhoz, mind a Magyarországon használatban lévő dallamok összességéhez viszonyítva igen nagy szám.
Az általános tendenciával összhangban e 46 dallam elterjedtsége is igen különböző. Vannak köztük olyanok, amelyek az egyházmegye (sőt az országos forrásanyag) szerves összetevői; szinte nincs olyan forrásunk, amelyből hiányoznának, s ha valahol előfordulnak, biztosak lehetünk benne, hogy Esztergomhoz kapcsolható forrással állunk szemben. Más részük ugyanakkor egyedi dallam, a szkriptor leleménye vagy általunk eddig ismeretlen forrásból származó dallam.
A kutatás ugyanakkor nemcsak a dallamok azonosítására és elterjedtségének megállapítására szorítkozik, hanem kiterjed a azok használati módjára, ünnepi beosztásának, párosításának, formulákba rendezésének mikéntjére is. E tekintetben ugyancsak vannak egyedi, illetve hagyományra jellemző megoldások. Egy forrásról akkor is megállapítható, hogy esztergomi típusú, ha egyébként csak általánosan ismert ordinárium-dallamokat közöl, amennyiben azok ünnepi beosztása (asszignációja), illetve formulákba rendezése sehol máshol nem fordul elő.
Az is a kutatás tárgyát képezi, milyen dallamokat alkalmaztak „új” dallamként. Felhasználtak-e korábbi mintát, honnan vették hozzá az alapanyagot, milyen eljárást alkalmaztak az adaptálásnál, s mindebben kimutathatók-e helyi sajátosságok vagy nem? Kisebb problémát vet fel, ha egy ordinárium-dallamot más ordinárium-dallam kialakítására használtak fel, ráadásul ehhez jó alapot szolgáltatott a mind gyakoribbá váló szokás, amely szerint egy adott ordinárium-formula tételeit ugyanarra a dallamra építették (vö. az Orbis factor kyrie dallamát, amelyből az esztergomi hagyományban egy sehol másutt nem használt gloriát alakítottak ki). Ritkább, s ezért érdekesebb esetek azok, amikor a dallamkölcsönzés átlépi a műfajhatárokat. Jellemző volt pl. a magyar forrásokra – amint arra már Rajeczky Benjamin felhívta a figyelmet – a szekvenciadallamok ordinárium-tételekké történő átdolgozása (pl. Victime paschali laudes, Laetabundus, Sancti Spiritus assit nobis, Quem invisibiliter).
Végül érdemes kitérni rá, hogy a műfaj sajátosságainál fogva hogyan válik természetszerűleg regionálissá az ordinárium-dallamok kutatása. A repertoár összeállításában megmutatkozó szabadság nemcsak eltérő lokális hagyományok kialakulását eredményezi, hanem dallamok váratlan felbukkanását egymással szorosan nem összefüggő források, forráscsoportok között. A repertoár szabad kezelésének következtében az átvételek iránya, egyes kompozíciók vagy divatdarabok terjedése nem szükségszerűen követi a geográfiailag vagy az egyházi intézményrendszer által meghatározott megszokott hagyományozási útvonalakat. Rajeczky Benjamin mutatott rá először a lengyel és a magyar ordinárium-hagyományt összekapcsoló adatokra, a további kutatások (Pikulik, Kiss) pedig megerősítették, hogy nem elszigetelt esetekről van szó. A szerteágazó késő középkori kulturális kapcsolatrendszerek közepette a dallamok váratlan felbukkanásával kell számolni, ami a késő középkorban nagyfokú gyarapodást mutató műfajok (ordinárium-dallamok, alleluiák, szekvenciák) vizsgálatának módszertanát erősen befolyásolja.