Tabea Zimmermann brácsaművésznő és Norbert Gertsch, a müncheni G. Henle zeneműkiadó igazgatója tett látogatást a budapesti Bartók Archívumban. A művésznő mintegy negyven éve játszotta először Bartók utolsó, vázlatokban hátrahagyott versenyművét Serly Tibor kiadásra előkészített, majd 1949-ben a Boosey & Hawkes kiadónál megjelent változatában. A brácsairodalom megkerülhetetlen alkotását azóta is rendszeresen adja elő és tanítja. Ezért is foglalkoztatja a mű hitelesebb változatának lehetősége, s erről kívánt megbeszélést tartani Bartók-kutatókkal. Ez alkalomból az Archívum angol nyelvű ülésszakot rendezett a mű problematikájáról, minél többféle megközelítésben. A Zenetudományi Intézet igazgató, Richter Pál által megnyitott konferencia előadásai az életrajzi hátteret (Vikárius László), a zenei stílus kérdéseit és korábbi művekkel való mélyebb kapcsolatát (Büky Virág), Bartók brácsahasználatát más műveiben (Laki Péter), a komponista zenekari műveinek instrumentáriumát (Pintér Csilla Mária), a kézirat problematikáját és értelmezési lehetőségeit (Nakahara Yusuke), valamint az eddigi rekonstrukciók formai-strukturális jellegzetességeit (Németh Zsombor) vizsgálták. A mű, mely Serly Tibor úttörő „rekonstrukciós”-feltáró-hangszerelő munkájának köszönhetően vált előadhatóvá, ismertté és a brácsarepertoár kiemelkedő jelentőségű darabjává, ma már – Bartók Péternek köszönhetően – kiváló minőségű, átírással (Nelson Dellamaggiore) és gondos filológiai tanulmánnyal (Somfai László) kísért hasonmás kiadásban tanulmányozható. Ezért is merülhet föl, hogy érdemes – az azóta kialakult Urtext-kiadások szellemében – újragondolni a mű hitelesebb közreadásának lehetőségeit. 

Vikárius László

• konferencia
• Bartók Béla
• beszámoló
• 2024