Hírek, események |
|
2026. március 2-án került sor az MTA székházának dísztermében Szoliva Gábriel OFM: Breviarium notatum Strigoniense saeculi XIII – Pars sanctoralis című kötetének nagyszabású – filmvetítéssel, tudományos előadásokkal és hangversennyel egybekötött – bemutatójára. A különleges helyszín, a bemutató mintegy háromórás időtartama, a gazdag program és a neves előadók személye is előrevetítette, hogy az esemény egy, a bölcsészettudományokon belül kisebb terület, a magyar zenetudomány, ezen belül a gregoriánkutatás kiemelkedő örömünnepe lesz.
2019 januárjában Szoliva Gábriel olyan jelentőségű felfedezést tett a zágrábi Érseki Könyvtár régikönyves raktárában, amely napjaink művelődéstörténeti kutatásában példátlan: a zágrábi gyűjtemény 258 könyvborító kódextöredékében a középkori magyar kódexkultúra egyik legértékesebb, 13. századi darabját azonosította. A kódex első kötete egy ideje ismert: a prágai Strahov premontrei kolostorában őrzött kottás breviárium (Breviarium notatum Strigoninse, röviden BNS) esztergomi hangjelzésére (és ebből feltételezhető magyarországi eredetére) František Pokorný brünni zenetörténész hívta fel a magyar kutatók figyelmét 1983 elején. Szoliva Gábrielnek köszönhetően most már az elveszettnek hitt második kötet is megvan. A szentek zsolozsmáit tartalmazó rész a 14. század elején kerülhetett Zábrábba, majd a 17. század végén, Mikulić püspök idején, az önálló székesegyházi könyvtárhelység kialakítása során metélték darabokra az akkorra elavult tartalmú könyvet, hogy másodlagosan könyvkötészeti célból használják fel erős pergamen leveleit. A BNS második kötete így élte túl a történelem viharait.
A világraszóló lelet tudományos feldolgozása a felfedező érdeme. Szoliva Gábriel közel hat éven át vizsgálta és rendezte a lenyűgöző „kirakós” darabjait. Szívós munkával rekonstruálta az egykori anyakódexet, új módszerekkel, részletgazdagon tárta fel a magyar szentek zsolozsmáit is páratlanul dokumentáló pars sanctoralis liturgikus-zenei anyagát. Igazi szenzáció, hogy a lelet tartalmazza a legelső magyar eredetű zeneműveket: András és Benedek zoborhegyi bencés remeték zsolozsmaénekeinek ráadásul a BNS a legelső kottás lejegyzése. A töredékek hasonmáskiadását és a bevezető tanulmányt magában foglaló kötet komplexitása miatt is mérföldkő a művelődéstörténeti kutatásban – ezt a bemutató tudományos ülésszakának előadói egyöntetűen hangsúlyozták. A felfedezés és feldolgozás nagyszerűségét méltatta Czagány Zsuzsa, az ELTE HTK Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztályának vezetője, aki a magyarországi gregoriánkutatás, ezen belül a zenei fragmentológia több évtizedes történetébe illesztette – annak egyik csúcsteljesítményeként értelmezte – Szoliva Gábriel munkáját. Madas Edit irodalomtörténész, az MTA rendes tagja a kutatás kodikológiai eredményeit emelte ki, és ismertette a kódexrekonstrukció során alkalmazott új módszereket. Földváry Miklós István, az ELTE Vallástudomány és Hebraisztika Tanszékének vezetője is a délután során búvópatakként felbukkanó rekonstrukció-gondolatot állította középpontba. Rámutatott, hogy középkori zsolozsmaforrásaink – köztük a BNS mint mintaadó könyv – ma is útjelzőként szolgálhat a templomi gyakorlatban, lehetőséget kínál az esztergomi liturgia „újraalkotására”. Utolsó előadóként maga a szerző, Szoliva Gábriel vette sorra a leletegyüttes legértékesebb töredékeit, és szólt a kutatás jövőjéről, hiszen ma is él a remény, hogy a kódexből újabb töredékek kerülnek elő. E reményt táplálja a legújabb felfedezés: a kézirat lezárása után, 2025 nyarán bukkant felszínre még egy töredék Szlavonbródban. Ez a nyomtatott kötetbe nem kerülhetett be, de a kiadás weboldalán szerepel (lásd https://bns.zti.hu). A bemutató végén a legkülönlegesebb énektételek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Schola Academica kórusának előadásában szólaltak meg Merczel György és Mizsei Zoltán vezényletében. A bevezetővel kísért fakszimile-kiadás és ez az ünnep nem jöhetett volna létre a Magyar Tudományos Akadémia támogatása nélkül: az Akadémia nevében mondott köszöntőt és az előadásokat bevezette Oberfrank Ferenc köztestületi igazgató.
A könyvbemutatón vetített ismeretterjesztő kisfilm (Rózsa a liliomok között, a Pazirik Kft. által készített animáció) egy újabb kapcsolódó rekonstrukciót tárt a közönség elé: a tudományos eredményeknek és a digitális technikának köszönhetően virtuálisan megelevenedett a 16. századi esztergomi Szent Adalbert székesegyház. Szimbolikus, hogy az egykori bejárat, a Porta Speciosa maradt fenn a legtovább a középkori épületből, mígnem 1764-ben egy nagy erejű földrengés következtében megsemmisült. Csak egynémely darabjai és egy 1750-es ábrázolás tanúskodnak eredeti szépségéről. A Zágrábban felfedezett esztergomi kottás breviárium középkori zenei írásbeliségünk Porta Speciosa-ja, hiszen a fennmaradt részek összeillesztése és értelmezése ugyanúgy magában rejti a rekonstrukció lehetőségét. Sőt, a részek fáradhatatlan elemzése, tökéletes feltérképezése és a kirakós darabjainak összeillesztése átvezet azon a kapun is, amely a hézagosan dokumentálható, de egyre élesebben kirajzolódó középkori művelődéstörténetünkre nyílik.
Gilányi Gabriella
Fotó: Kovács Zoltán és Andrei Ivanov/Ferences Média
