Hírek, események |
|
|
|
Két előadás „A magyarországi cantus planus az egyetemes zenetörténetben: Célok, módszerek, távlatok a 21. század elején” című projekt eredményeiből |
Rudolf Krisztina: Tropizált traktuskompozíciók a 15. században: A Laus tibi Christe — Filio Mariae traktus megjelenési formái cseh, lengyel és magyar forrásokban
A traktus azon kevés gregorián műfajok egyike, amelyeket rendszerint nem szoktak tropizálni (azaz szövegi-zenei betoldással ellátni). Többek között ezért is meglepő egy szövegi betoldásokkal ellátott, nem a hagyományos repertoárhoz tartozó traktus jelenléte a zágrábi székesegyház 18. századi graduáléjában. A szakirodalom szűkös adatai, továbbá valamennyi rendelkezésre álló cseh, lengyel és magyar forrás tanúsága szerint a Laus tibi Christe traktust a 15. század elején komponálhatták. A források bemutatása mellett az előadás összefoglalja a tétel különleges dallami-szerkezeti tulajdonságait, közép-európai párhuzamait, feltételezhető utrakvista kapcsolatait. A késő középkori liturgikus énekkészlet véletlenszerűen felbukkanó darabja olyan tételek csoportjára derít fényt, amelyek szöveges betoldásaik és zenei megformálásaik miatt különleges, innovatív alkotások: a gregorián repertoár egyedülálló, ámbár rövid életű darabjai.
Sanda Anna: Az úrnapi officium átmeneti alakja: Egy késő középkori ünnep kodifikációjának és zsolozsmaváltozatainak állomásai
A késő középkori ünnepek zsolozsmái – a klasszikus zsolozsmakészlet gyarapításai – többnyire megmaradtak egy térség vagy csoport használatában. Ettől az általános jelenségtől tér el az úrnapi officium végső formájának (Sacerdos in aeternum) az egyes zsolozsma-hagyományokon túlmutató ismertsége, melyhez Aquinói Tamás szerzői tekintélye nagymértékben hozzájárulhatott.
Az előadás összefoglalja az ünnep kodifikációjának mintegy öt évtizedes történetét, bemutatja legkorábbi fennmaradt forrásait, megvilágítja a végső zsolozsma kikristályosodásának állomásait. A változatokat tárgyaló szakirodalom áttekintéséből kiindulva az előadás egy átmeneti zsolozsmaalak (Sapientia aedificavit) forrásaira összpontosít. A Sapientia aedificavit ciklus két további, a nemzetközi szakirodalom számára eddig ismeretlen 14. századi zágrábi-kalocsai forrásának (H-Bu Clmae 33 és Hr-Zu MR 43), valamint a 13. század végi esztergomi breviárium (Cz-Ps DE I 7) úrnapi zsolozsmájának vizsgálata újabb adalékokkal szolgálhat a zsolozsmaváltozatok évtizedek óta nyitott diskurzusához.
