Az 1980-as években vette kezdetét Lajtha László életművének tudományos igényű kutatása, aminek eredményeképpen mára igen gazdag szakirodalom vált elérhetővé. Ezek az alapvető kiadványok – mindenekelőtt Berlász Melinda, Breuer János és Solymosi Tari Emőke munkái – elsősorban Lajtha életrajzának minél pontosabb feltérképezését tűzték ki célul: törekedtek a zeneszerző működését megnehezítő vagy ellehetetlenítő körülmények tisztázására, külföldi kapcsolati hálójának bemutatására, Lajtha általános művészi elveinek és személyes attitűdjé-nek minél pontosabb megfogalmazására. Segítségükkel a komponista életének eseményei relatíve pontosan nyomon követhetőek.
Készülő disszertációm célkitűzései között nem szerepel Lajtha biográfiájának újraírása. Helyette a zeneművek elemzésére, azon belül is a kései alkotókorszak termésének vizsgálatá-ra vállalkozom, miközben megkísérlem elhelyezni a komponista zenéjének egyes összetevő elemeit a magyar és a nemzetközi zeneszerzés viszonylatában. Így közvetve talán a Lajtha által nyíltan nem hangoztatott hatások is érzékelhetővé válnak, elősegítve a zeneszerző élet-művének pozícionálását a 20. századi magyar zenetörténet kánonjában. Jelen előadásom a disszertációmban tárgyalandó jelenségek közül ritmus és dallam kapcsolódási lehetőségeinek néhány jellemző formáját mutatja be Lajtha László zenéjében.

• Tudományos fórum
• 2020